Márpedig beszélni kell!
2010 február 16. | Szerző: egyférfinaplója
Mindenekelőtt szögezzük le: a közös érdeklődési területek, mint például a sport vagy a politika többé-kevésbé az erősebb nem kiváltsága. Azonban sokszor a világ azon fontos kérdéseit is leginkább közösen szeretik kibeszélni, amelyek igenis érintenék feleségeiket, párjaikat is.
Ha egymás mellé teszünk két kisgyereket, egy fiút és egy leányt, látható és hallható a különbség. Míg a fiú egyedül akar megoldani mindent, a lány elsősorban verbálisan érvel és “cselekszik”.
Később ez csak tovább erősödik, míg elérünk abba a stádiumba, hogy szinte nincsen közös témája a párnak, míg a saját szociális közösségükben “olyan jót tudnak dumálni”.
Kétségtelen tehát, sokat kell fejlődnie mindkét oldalnak. A közös érdekeken nyugvó, egyenrangú kommunikáció nagyon sok erőt és fejlődési lehetőséget tartogat mindkét fél számára.
Férfitársak, beszéljenek feleségeikkel minél többet!
Kedves hölgyek, hallgassák végig a férfiakat, és ne próbálják meg helyettük megoldani sem verbálisan, sem aktivitásban a hímek problémáját.
Ha Önnek olyan története, amelyet szívesen megosztana velem és/vagy olvasóinkkal, kérem írja meg!
Nem alázzuk meg a másikat!
2010 február 17. | Szerző: egyférfinaplója
Ez persze a mindig kommunikatív nőket elbizonytalanítja. Férfitársaim figyelem: nem mondani annyi, mint tudatlanságban hagyni a másikat. Mi azt gondoljuk, partnerünk mindent tud rólunk, vagy a gondolataink nem is rátartoznak.
A hiányos információ viszont feszültséget szül. A konfliktus a helyszínen kitör. Ilyenkor fordul elő, hogy a felek verbálisan egymásnak esnek. És megbántják egymást.
Sokszor a saját igazukat pozicionálva, mások támogatásában és együttérzésében bízva (“Látjátok, ő az oka mindennek, nem én!”) egymás leggyengébb pontjaira tapintanak.
Tapasztalatom és véleményem szerint az ügy ezt követően sem ér véget. A felekben marad. Mindenkinek rosszul esik. Nehéz feldolgozni utána.
Megoldási javaslat
Férfiaknak ajánlom ilyenkor, hogy mondják el (sic!) őszintén feleségeiknek: nehéz napon van túl, nyomasztják bizonyos munkahelyi gondolatok, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné őt és a családját. Majd megoldja.
Ilyenkor a nők pedig ne próbálják meg folytatni a vitát. Fogadják el a másik őszinte gondolatait, és – nincs jobb szó – alkalmazkodjon a férfihoz. Ölelje át, és kérdezze meg, hogy magára hagyja-e.
Higgyék el, ez csodára képes. Néhány perc és a férfi kisimult arccal visszatér, és a feszültség elillan.
Oldal ajánlása emailben
X